Egy kancsó titkos vágya
Itt állok a polcon
Elmerengek olykor
Hasam miért kongó
Személyem így torzó
Nem vagyok még káros
De azzal határos
Másképp volt ez régen
Mert másokért éltem
Hogy ha betért hozzánk
Minden ember jól járt
Annak, aki kérte
Öntök csetreszébe
De a levem fogyott
Tartalmam apadott
Kiürültem végül
Odaadás nélkül
Egy reményem éltet
Nem így érek véget
Visszajön még gazdám
Csurig tölt majd aztán
Akkor újra érzem
Hasznosnak a lényem
S nem apad el vágyam
Élhetek hát bátran
Forrás: fernando zhiminaicela képe a Pixabay -en.
Utolsó kommentek