Egy kancsó titkos vágya

Itt állok a polcon

Elmerengek olykor

Hasam miért kongó

Személyem így torzó

Nem vagyok még káros

De azzal határos

Másképp volt ez régen

Mert másokért éltem

Hogy ha betért hozzánk

Minden ember jól járt

Annak, aki kérte

Öntök csetreszébe

De a levem fogyott

Tartalmam apadott

Kiürültem végül

Odaadás nélkül

Egy reményem éltet

Nem így érek véget

Visszajön még gazdám

Csurig tölt majd aztán

Akkor újra érzem

Hasznosnak a lényem

S nem apad el vágyam

Élhetek hát bátran

Forrás: fernando zhiminaicela képe a Pixabay -en.