Vers a bánathoz

Minden sokkal nehezebb,

ha szívembe telepedsz.

Iskolában könyveim,

hullanak rá könnyeim.

Asztalnál a jó falat,

mind a tányéron marad.

Futnék a labda után,

de csak szédelgek sután.

Bánat, bánat, furcsa neked,

előled én elszelelek.

Anya karja, öle várja,

rátaláljon iskolása.

Odabújok anyukámhoz,

és te, bánat elhalványodsz.

Forrás: Pexels képe a Pixabay -en.

Tanulság a folyó mélyéből

Jó történetemben, vízben egy keszeggel

Harcsa szállt hiába gólyáról vitába.

Ő azt rebesgette, hogy a keszeg veszte,

Ha egy gólya-féle csőrével elérte.

Vitájukat végül folyóban mederbe

Pontosan és szépen, pont a ponty terelte.

„Gólya minden halnak még csak hagyján volna,

Hálótól, embertől ám az Isten óvja!”

Patakokban hullott a mi pontyunknak könnye

Keszegünk a végén, hogy nem lett meggyőzve.

S míg a felszín alatt, fecsegtek a halak

Gólya szárnya suhog, elbújt, aki tudott.

„Nem hiszek már többet egyetlen keszegnek,

Hálózattól mindig engem mentsetek meg!”

Ez lett a tanulság, amint harcsa mondta,

Ne higgy keszegednek, akárhogy is tolja.

Böjti szelek

Megyek az utamon

egyedül, szabadon.

Jön a szél tavaszon,

leveszem kalapom.

Fölfelé hegyeken,

barnulok kezemen.

Kanyarog is az út,

tarkítja alagút.

Amire kijövök

viharral gyűrkőzök.

Kalapom fejemen

rajta meg tenyerem.

Attól, hogy szembe fúj,

rajtam szél nem az úr.

Azért sem henyélek,

célomba elérek.

Forrás: esudroff képe a Pixabay -ről.

Unisex a kabát

Ahogy az utcán sétálok,

látok egy kabát reklámot.

Nem vettem tőle a lapot,

nyugodni ám mégsem hagyott.

Nemhogy nem kértem ott semmit,

nem vettem észre a cetlit,

amin egy kabátnak ára,

várt nyertes vásárlójára.

Levegőt vettem, hát, nagyot,

s mivel, hogy férfiből vagyok,

mielőtt magamra veszek,

ruhákat szemügyre veszek .

Mit vehetek jó magamra,

lelkembe bevan az varrva:

vegyem azt most figyelembe,

mit von ez üzlet nevemre.

Vennék én olcsón kabátot,

hiába olcsó, ha látod:

se zsebe se hajtókája.

Hordja a vasorrú bába!

Vers egy másik versről

 Elhagyta egy verse,

azt, ki szerkesztette.

Amikor ezt tette,

magát értelmezte.

Nem volt dal se óda –

miket gondolsz róla?

Szabadversként rótta,

fejben alkotója.

Hogyha visszatérne,

tévedésben élne,

mert a szabadsága

volt a költő vágya.